Korponai István-Ars Poetica

 

Mint felnőtt, érett, okos ember kétségbe vonom az 1x1 logikáját, sőt más logikai mezőn haladva felépítem magam számára az ábránd 1x1-et, mert szabad s korlátozhatatlan gondolatokkal élem lélek életem.

Kétségbe vonom a tér és idő ölelkezéséből születő jelent, múltat, jövőt, csírájában fojtom meg a racionalizmust és azt mondom, nincs ilyen, de csak azért mert szabad lélekkel élek.

Ott vagyok minden vajúdásnál és minden halálnál, anélkül,hogy részese lennék bárminek is.

Test vagyok jól látható, hol meg légnemű, cseppfolyós, illanó és mégis örök titok bárki számára is, mert szabad lélekkel lélegzem.

Én szórom szét az égen a csillagokat, oldalba rúgom az izzó napot,mert Isten és ember vagyok,Teremtő Én Isten,élő csoda és mi többet akarhatnék,önmagam Istenétől,önmagam teremtőjétől,aki lehetőséget kapott színt vallani egy utazásról, legtömörebben.

Erik Satie - Gymnopédies & Gnossiennes

 

Best of Maurice Ravel - Classical Music Gems

 

Korponai István-Méltatlan Istenek

 

Mi szárnyal süvít így a korom

éjben,mint az elme része a gondolat

talán az elfajzott szó,a megkorcsosodó

vagy a gyilkos lelkiismeretlenségre hajlik

ölelkezőn a szeretet.

  **

Forró izzó magja,tűz és jég keveréke

düh,robaj,füst láva hömpölygése.Ó föld!

A reménytelenség pokla fénylik itt

keletről-délre,délről a mindenségre s

zabolátlan üvölt a sátán,tép,tör,embert

lelket,fényt,akaratot,hitet,reményt s

rohaszt ,zülleszt Kerberoszi mélybe.

  **

Én az ember félelem nélkül égve,

kérdezem,hű társaim-mondjátok?

Ki áll majd elébe,bűzös patkós lábára

béklyót téve, s a mindenség örvénylő

gyűlöletét szívéből kitépve,ki mutatja fel

győzelmül a fénybe,ezt az örökös emberi

rabigát, ki váltja át a szeretet erejére?

  **

A reménytelenség pokla fénylik itt

keletről-délre,délről a mindenségre.

Háromszög,kereszt és a lélek fénye,

én a félelem nélküli ember utolsó szívverése,

látva és megélve a földi poklot,már nem hiszek

nem hiszek, soha többé semminek!

Korponai István-Ösztönök

 

Átható tekintetű szem

Nem tehetek mást.

Izzani mint pusztító tűz,parázs

nem tudok mást.

 *

Hazugság szivárvány,

vakságom,béklyóm,

üldöz e táj.

Ha lelkem Khorne felé

repíted,ne feledd,én is

csak ember voltam

 *

Szép álmokkal kigondoltan

burkolóztam,takaróztam

Egy naptól, a pokol lettem maga

Ördögi gonoszság lett,bennem  

 minden,minden Isteni ima.

 *

A hegyekbe menekültem,

és csak öltem,öltem

Keselyűnek véres csőrét,jaj

de sokszor irigyeltem

 *

Sajogva,véres lázas mocsokban,

vártam,egyre csak vártam,halni már.

Nyögtem gonoszságom,ó gonoszság lelke.

Mert csak a fehér tollú szelídeké, az örök ragyogás!

-Igen mondta.

Maurice Ravel - Pavane for Dead Princess

 

Korponai István- Ördögtánc

 

Ördög komám rajta hát

Táncoljuk át az éjszakát

Megölöm ki néked árt

Táncolj komám táncoljál

  **

Patád padlón kopogjon

Szarvad rózsafüzért szakítson

Rajta komám,rajta hát

Múlassuk az éjszakát

  **

Becsületem néked adom

Szűz leányom párul kapod

Rajta komám rajta hát

Kénes Isten köpj reá

  **

A jóság nem asszonyom

Holnapra elkárhozom

Járjad patás járjad csak

Veszni való kedvem van

  **

Kit érdekel már a föld!

Rajta az élveteg emberek

Dobj eléjük két garast

Emberségük oda lesz

  **

Táncolj ördög,vigadjál

Mutass utat gonoszság

A szarvadban kapaszkodva

Vigyél el az otthonodba

  **

A késemet jól megfenem

Forró szívem eléd teszem

Rajta koma rajta hát

Pusztuljunk,  hitvány a világ!