Csak a szerelem-Korponai István

Ha elnyugszik már a test a napi harc után
Velődben izzik a vágy, mint kohóban a parázs
Szerelmed ajkáról mézet csókolsz kéjesen
Érzed övé minden titok s tőle jön lényeged
Mi éltet nap mint nap s ragyogni enged fényesen.
Simulva egymáshoz mint földhöz a hó
hívtok elő új csodát, lángol már a vágy,
szerelem, két testben a sejteken át.
Hullámozva mint örök tenger, csusszanva
Le, föl, alá és mélyebben, tobzódva egymás
hevétől semmi felé reppen két ember
oda, hol nincs semmi és nem is volt sohasem
Romlandó húsunk bimbójából kivirágzik a
beteljesülés, a kín, a kéj, a szerelem.
Mi a lényeg - soha ne keresd
Szerelem az élet, ami megtart,
Mint oszlop a tetőt, lelked s szívedet.