Édes illatot ..-Korponai István

Mező fölé feszül a nap
Közel a világoskék áradat
Édes illatot hord a szél
Elmentél kedves,elmentél.

Sistereg zokog a falevél
Nyugodt tóba hajtja lombfejét
Szelíden árad a kis patak
Oly messze vagy,ó messze vagy.

S kitárul lassan a végtelen
Gyűrött csizmám egymáshoz verem
A gyönyörűség csüggeteg
Merre vagy,hogy éled életed?

Tócsák hidege italom
Romba dőlt életem kínpadom
Meggyötörtek az emberek
Elveszett reményem és a szerelem.

Édes illatot hord a szél
Sistereg a fákon a levél
Szelíden árad a kis patak
Álmomban látlak már néha csak.

Kitárul lassan a végtelen
Gyűrött csizmám egymáshoz verem
Sistereg sírón a falevél  s tóba
Hajtja lassan a fűz,elszáradt lombfejét.