Ha még egyszer-Korponai István

Szerelmes asszonyok szemétől kékül az ég
Ajándékozva meg napfénnyel mind a dombokat
Hajukba lágyan belekap a szél, s hullámozva
Tovaszáll, a homlokuk alatt sejlő gondolat

Mennyi vágy! Mennyi álom!
Szerelmet szövök csilingelő szavukból
S lopott varázsként rügyet oltok
A fákon, ahol ma még, a fagy, a hó az úr

Fényzuhatag legyek, Istentől, az áldott harang
Mely vígan veri szívével, az ütemet
A földön néha, szeretet és béke van

Szerelmes asszonyok szemétől, kékül az ég
A teremtés, törékeny, vad, fájdalmas éjszaka
Ha még egyszer, e földre születnék
Északi szél űzzön, nap világítson, hogy lehessek
Én, a virágzó, szerelmes asszonyok, mosolyogva eldúdolt dala.