Következő-Korponai István

Éppen most lép feléd
sárga cipője
mint a nap
fénye,
Idegenül ragyog itt
egy városban.
Rálehel sápadt
fakó
utcák kék sárga csíkjaira
s kicsírázik a kő értelem
közben halad feléd halad
lépdel valahol éppen
sárga cipőjében.
Felismeri
a nem létező
de élő gonoszságodat
megcsókolja s fehér madár
rebben az égen
nem hinnéd,de ő
lesz,már jön
kiszámíthatatlan
szenvedéllyel ölel majd
egy ideig.
Idegen ez a város
embertelen szürke mocska
megölne,de arany fényével
feléd száll valami
remény féle,feléd hömpölyög
Nem térhetsz ki
mert  ő az ki szeretni fog
sárga cipőjében elbújva a nap ragyog
s egy más lehetőséget  hoz neked
Talán .