Látod?-Korponai István

*Látod,itt ez a pont,én azt
gondolom, ez a határtalan
mindenség maga,s rajta
belül és kívül,semmi sem más
vagy minden ugyanaz,-önmaga.

Tülkös csend ereje árad a zajra,
felhő lét emlékek fénye szárnyal a napba
és nem fontosabb lám a föld,a kék a zöld,
mint a szétmálló viharkabát gombja,semmi sem más,
itt is ,ott is lüktet él az élet elkorcsosult
szemhéjak alól hiába nézed,érzékünk már,
kísértet szikra.Milyen a föld.Milyen az élet.Milyen a pont.

Merre törik a zúgó idő folyó szilánkja,
merre tart a semmi folytatása,semmi sem más,
ez itt egy kocka szívdobbanás a pont alól,
a pontból.Tiéd.Enyém.Mindegy.
Mindegy,mindegy,nemlétező ábránd
pont képlet,de lehet létező fájdalmas kín
az elárult elárvult élet.Semmi sem más
hajnal hasadás,tér görbült idő,ölelkező
örök keringő,pont ősrobbanás,semmi sem más.