Oroszlán a télben-Korponai István

Hamuként feketéllik
lábnyomodban a nap.
Egy kis kíváncsi hangya,
belebotlott,megállt,csápjaival
megértette,lázas gondolataidat,
Majd lustán,kinek ideje bőven,
elidőzött hosszasan,az ember
vájt teknőben.
-Kérdés nélkül felelj-
Kik vagyunk mi emberek?
Vándor szél,minek útja gyors és örök
Körbe jár a földön s közben hangosan
bömböl,tombol,nyöszörög,
Vagy csak elszáradt útszéli virág
amely a földön szaladva zörög,fut tovább?
Nyári mező fölött verőfény
Szembogár szürkület?
Csillagok közé rejtett gyémánt,
Fészke a nagy semminek?
-Felelj. Kik vagyunk mi emberek?
Fák lombja között elnyugvó éjszaka,
Béka násztól hangos folyón
a vízre feszült hold maga?
Kiúttalanságban, a sok,
sok gondolat parazsa
amely kaput nyit,le,fel,
s megszületik a jó megoldás maga.
Hamuként feketéllik
lábnyomodban a nap.
-Kik vagyunk mi?
-Miért ,merre járjuk az utat?
Felelj,felelj,felelj, mert hinni akarok!
Itt a káprázó nyári napsütésben,
a nyárfák hűvöse alatt.