Spirál-Korponai István

Kék és vörös
mint szemed és
koszorúba font hajad
mely lágyan folyó
zuhatag

Okos szemed kulcs
és zár fénye
messze jár
visszahuppan
keresni új titkot
nyomban s
elenged mindent
titokban.

Fürkész ajkad
virága rám
rezdül rózsa varázsa
nekirobban a falnak
felismer felkutat
salakot ürít
lelkemből
ölel félt ringat
elsuttogja fájón
álmainkat
ami múltba veszett
vagy sosem volt igaz.

Tavaszi zöld fű
ereje zsendül
és halkan mint
imánk lelkünk rezdül.



Ama nap mely
ördög napja lett
poklokból
visszatérünk
meghalni gyászolni
színtelen létünk.

Kék és vörös
mint szemed és
koszorúba font hajad
lágyan omlik csillog
mint felszáradt sebünk
Üresen zakatol szívünk
terméketlen szomjas
sivatagban ahol a homok
óceán titokban
a halállal dacolva
megcsúfolt életünk siratja.