Szürreál-Korponai István

A halállal találkoztam az este
A virágzó cseresznyés alatt
Hófehér ruhájában kopott arccal
Állt s hideg szeme megvetőn rám ragadt
-Félsz ?–kérdezte riasztó hangon
bagoly huhogását űzve el
Késével bőre alól hernyót piszkált
S azt falta kéjesen.
Igen-feleltem,korai lenne még
Tavasz jő és új életre serkent a fény
Élni, még élni szeretnék
-Semmit nem tettél abból amit gyermekként
Álmodtál számító hitvány gazember lettél ki hírnévre
Gazdagságra vágy!
Legjobb barátod elárultad ,hogy mentsd rongy életed.
Feleségével ágyba bújtál!-Ó mond ezt minek nevezed?
Apádat megütötted egy forró részeg éjjel
A szégyenbe szíve megrepedt halálára
lelked fátyla sem rebbent
Ó mond mily ember vagy te?
Anyád ringy rongynak hívtad naponta
Örültél, ahogy az idő emészti el
Temetésén részegen hahotáztál
Ó mond mily ember vagy te?
-Hát készülj az idő elérkezett
Lelkiismeretedből a hiénáknak vess
Egy szeletet,tested elillan mint
A meg álmodott őrült gondolat
Aljas vagy hideg és számító
Lábnyomod mi utánad marad
Örökre befedi a por.