Ha elnyugszik már a test a napi harc után és
Velődben izzik a vágy, mint kohóban a parázs
Szerelmed ajkáról mézet csókolsz kéjesen s
Érzed övé minden titok , tőle jön lényeged
Mi éltet nap mint nap s ragyogni enged fényesen.
Simulva egymáshoz mint földhöz a hó
hívtok elő új csodát, lángol már a vágy,
a szerelem két testben a sejteken át.
Hullámozva mint örök tenger, csusszanva
Le, föl, alá és mélyebben, tobzódva egymás
hevétől semmi felé reppen két ember oda
ahol nincs semmi és nem is volt sohasem.
Romlandó húsunk hevétől kivirágzik
a beteljesülés, a kín, a kéj, a szerelem.
Mi a lényeg - soha ne keresd
Szerelem az élet, ami megtart
Mint oszlop a tetőt, szíved és lelkedet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése