Korponai István-Édes Illatot

 

                         
Mező fölé feszül a nap

Közel a világoskék áradat

Édes illatot hord a szél

Elmentél kedves,elmentél.

  **

Sistereg zokog a falevél

Nyugodt tóba hajtja lombfejét

Szelíden árad a kis patak

Már messze vagy,oly messze vagy.

  **

S lassan kitárul a végtelen

Gyűrött csizmám egymáshoz verem

A gyönyörűség csüggeteg

Merre vagy,hogy éled életed?

  **

Tócsák hidege italom

Romba dőlt életem kínpadom

Meggyötörtek az emberek

Elveszett reményem és a szerelem.

  **

Édes illatot hord a szél

Sistereg a fákon a levél

Szelíden árad a kis patak

Álmomban látlak már néha csak.

  **

Kitárul lassan a végtelen

Gyűrött csizmám egymáshoz verem

Sistereg sírón a falevél nyugodt tóba

Hajtja lassan elszáradt lombfejét.