Törött a tükör az élet előtt
és mulandó lesz újra a nap
árván furulyázgat a végtelenben
a jéghideg élettelen hajnali pillanat.
**
Merészen szabja Isten a földet
medret váj leendő vad folyóknak
s hegyeket gyűr könnyedén
míg fel nem hangzik egy sóhaj.
**
Őrült por vihar szablyáját
tiszta lég gyöngybe döfi,valami
nagy dolog készül a földön, a lét
csíráit Isten a forró magmába elülteti.
**
Súlyos lépte döng,belerezzen
a mindenség,hullámok,fények,
pusztulás és élet,lebben
hófehér függönyként.
**
Majd hamuból és porból,
csillagból és holdból
meggyúrva egy álmot-
Imigyen szól!-Szaporodjatok,sokasodjatok.
Menjetek népesítsétek be a hajlékom,a földet!
**
Árnyék feszül állandó lett a nap
az Isten óvja örökké ami jó akarat,
jó szándék remény és élet.
**
Édes nektár cseppen a nyelvre
megvirrad és visszatér a boldogság.
Szerelmes furulya szó hallik
messze,nagyon messze a távolból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése