Mint a kottán dübörgő dal ereje
vagy csak az asztalon eldobolt üteme
Ősszel megsárgult réti fűszál fénye
A meghalt ember akit elástak a temetőben.
**
Csak mint a gyermek arcán a vonuló mosoly
csak mint a koldus aki bánatától az árokba botolt
Harc miatt kirántott kard jéghideg éle
Egy ember akit meggyászoltak a régi temetőben.
**
Csak mint örök időben semmi pillanat
elszórt nagyja a sok, sok hamunak
Abszolút térben fürdő nemesség!
Ez mind én voltam s mi minden leszek még?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése