Ha tél jön, megnövesztem a szakállamat
kócos ágai köré rejtem félelmeim bánatom,dalaimat,
s fagyott pikkelyként a zúgó időnek dobom.
Majd megformálok egy tenyérnyi havat
belé gyúrom forró vágyamat szerelmem az álmokat
Közepébe cseppentem véremet könnyemet
és tavasszal ha elolvad újra éled az élet.
Szivárvány színe ragyogjon!bús fekete
felleg helyett tenéked!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése