Anyám én csak emberként akartam élni
felemelni bűnös ráncos véres fejem öledből
De tompa puffanással szállt el életem
emlékem, becsületem, kivetett ember
lettem én ott, ahol nem volt
tisztesség soha .
Felültem az árokpart szélére
idegenül szólalt meg a szívem
mellemben.
Megütött a szégyen vörös szemű
kísértete fájdalmamban kitéptem
a szálló nap őserejét koncként dobtam
sátánnak életem mert teremtő fiskálisom
felhők közé rejtette szégyentől bűntől,
vértől csorgó gondolatát nem értette
Káin őrült könnyeit nevetése gúnyát
varangyok nászát fekete szárnyú gonosz
angyalok örömét kik vértől ittasan
szárnyalták be az eget vért hintve
a földre nyugattól keletig.
Anyám csak emberként akartam élni,
de a vadfa hajtása gyilkos dühöt hordoz magában
és örökre az ember szíve mélyén lakó marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése