Egyedül hajózva
időben és térben
Nem figyelve
semmire.
Egy asszony csókja
ég a számon
Mint megfogant
átok, örökre.
S,hogy még nehezebb
legyen a halál
Lényegem röppen
tova.
Ott ő ahol él minden
virágzó tavasz kikelet.
Pezsegve lennék,ha
őrizne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése