Hajnalban halkan énekel a magányos lélek
pirkadatra a göncölszekér fényei
kelet felé megiramszanak.
Messze a nádas ébredő vadkacsája riasztja
a vizet,mint kósza szél a fehér fodros felleget.
Lidérces álom sárga fényű cseppje vánszorog
csak üres elégett képek maradtak abból
ami tegnap még valóság volt.
A fehér függöny hulláma álmodik még
friss szagával a sötétben
Susogni kezd a szösz a légben a szappan s törölköző
illata időtlen lengve úsznak széklábakat lágyan átkarolva.
Színt ölt a fény,fölterpeszkedik az ég aljára,és a narancssárga
nap langy melegével üdvözli, a földre érkező s távozó arcokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése