Utolsó lépések a kereszt felé
Hajamba lágyan belekap a szél
Töviskoronám az embertelenség gőgje
Már nem hallom már pacsirta énekét.
A kitaszított reménytelenség útja ez
S a szögek, lehajló rózsaágként feszülnek
Pattannak utoljára, bimbóvá testemen
Vándorként érkeztem a földre, s árvaként
Rebbenek szét szikrázva a fényben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése