Korponai István-A hülyék mint rizikó faktor

 

Sokat töprengtem miért ez a sok betegség, a nagy halálozási arány, a válás, öngyilkosság, önpusztítás. Honnan hozta ez a nép ezeket a negatív géneket,honnan e kollektív tudatalatti, és hirtelen mint ha a jó Isten jelent volna meg hírlapárusként ott volt ő az ok maga, a hülye.
-Jó reggelt-nyam nyam
-Egy lapot kérek, és húznám el
-Nyam tegnapi lapot, mai lapot, vagy holnapi lapot nyam-Nézze tisztelt úr, ezt itt ezt a lapot amit a kezemben tartok 120ft tessék sietek ha megbocsát!
A Hülyét csak most vettem szemügyre, Esterházy kockás zakó, hófehér ing, piros nyakkendó, szeme savó színű semmibe révedő, nagy fej, kiemelkedő homlok, vastag szemöldök ami bajusznak is beillene másnál.
Ami elütött a szokottól, hogy állandóan nyammogott, le fel járt a szája, mintha rágna valamit és néha hangosan mondta is-nyam nyam.
-Nem, nem nyam, azt már tegnap lefoglalták azt nem viheti!
-Már megbocsát uram de, hogyan foglalhatnak le egy újságot tegnap, mára ami nem volt.
-NNYAM azt kérem… önnek nem…
Újságomat kivette a kezemből és eltépte, bedobta maga mögé, ahol már egy szép halom kerekedett.
-Nézze tisztelt úr nekem erre nincs kedvem, akkor egy másikat kérek.
-NNYAM önnek nem adok, felelte hangosan éles visító hangon.
-Kérem elmondaná, miért? kérdeztem már kissé ingerülten.
-Nnyam Nnyam, mert ott a oszlop előtt, mutatja reszketeg kezével-Nnyam átugrotta a pocsolyát.
Most rebbent meg először a szemem, ha ideges leszek remegni kezd.
-Ne szórakozzon már csak nem képzeli, hogy belelépek.
-Nnyam márpedig Nnyam aki átugorja, nálam nem kap, szemben az utca másik oldalán Gizike ad én nem, vegye tudomásul! Kidugta a nagy kopasz fejét a bódé ablakán és üvöltötte!
-Nnyam én a pocsolyába lépők társaságának titkára vagyok, vigyáznom kell Nnyam ki olvassa a híreinket.
-De uram én csak mint minden normális ember, nem akarom, hogy piszkos és vizes legyen a lábbelim, nem is hallottam a pártjáról és igazán megbántani sem szerettem volna, de én átugrom a pocsolyát ezentúl is.
-Nnyam úgy, szóval Nnyam ön nem szereti a pocsolyásokat, tudtam én jó szemem van Nnyam nekem ehhez, és utána még toppantott is ahogy átlépte.-üvöltötte már vörös fejjel nyálat fröcsögve.
-Nnyam maga biztosan a hangosan toppantók pártjához tartozik, láttam ám amit láttam, ilyen alak veszélyes aki toppant.-rikácsolta
A szemem kicsit megrándult és ökölbe szorult a kezem.
-Tévedni tetszik az úr nem is ismerem ezt a pártot, én nem politizálok, nem szeretem ha hazugnak kell lenni, hogy igaznak tűnjön az ember, én csak élni szeretnék, újságot venni, pocsolyát átugrani.
-Nnyam te tetű, Nnyam hát folytatod a propagandát látom Nnyam folytonosan körbe nézel cinkosan társakat keresel, hogy megalázhasd pocsolyába lépők társaságának titkárát a nyílt utcán.
Belső zsebéből egy pisztolyt vett elő, rám fogta.
-Nnyam most elénekled a Himnuszunk és elmehetsz Nnyam, más különben le puffantalak te dög! Láttam a szemén a kidagadt furcsa ereket, vörös fejét, komolyan gondolja.
-Ne vicceljen már, nem is ismerem még a Himnuszuk sem.
-Nnyam te csótány, te pondró Nnyam megtagadod a szellemiségünk!
Láttam amint elszántan kibiztosította a fegyvert és céloz, csak akkor menekülök meg ha kiütöm a kezéből, és ütöttem, ütöttem…

Halló drágám kellj fel -megütötted a pocakom
Istenem az a hat szilvás gombóc milyen bajt tud okozni, gondoltam megnyugodva.