Korponai István-Változatok egy témára

 

Én szenvedek,mert  tudom ki vagyok

Te,sírsz néha,mert fáj nagyon

Ő, őrületében felakasztotta magát

egy madárcsicsergős hajnalon

 *

Mi, meg csak állunk s nézünk,

bénán az átkok miatt,

mint csúcsig rakott szekér mely

siralmasan nyikorog a nagy teher alatt.

  *

Ti,nem értitek már a világot,mentek űztök

délibábot,gazdagságot.

Ők,hajolnak nyakig a sárba

emberségük foszlányát dobva a sátánnak.

 *

Hej de jó volt néha önkívületlen

részegnek lenni,hogy ne űzzön

ne fájjon a semmi,ez a semmi.

 

Én szenvedek,mert tudom ki vagyok

az újra születő magfoszlány jég alatt

amely tavasszal éled csírát fakaszt.

 

Te,sírsz mert nagyon fáj,

hogy nem volt senkid,

sem atyád sem anyád.

Szeretet nélkül mint ki halott

hagyott itt a Jó Isten magából

egy darabot.

 *

Ő,csak élt,csókolt dolgozott

pálinkára sört,kenyerére dobott hús

cafatot,de ostobán csalók kezére jutott

mindent elveszítve,amit addig alkotott.

 *

Mi,még értve malmát a pokolnak

s káromolva a sorsot,csillagot,

nem nyugodva sosem,

nem békélni, nem,nem akarni

más akaratot!

  *

Ti,mint barom a nyájban

követtek zengő kolompot,

kincset ásni, gazdaggá válni,

gyermekkorod utcáját feledni,

temetni hitet, hazát,hazátlanná lenni.

          *        

Ők,csókolva hatágú véres csillagot

tagadva elrendelt létük,gyilkosokkal nevetni,

leköpni mindent, ami Haza,Nemzet, haladás és élet

Megtagadva Magyarságuk,ez így nem lehet élet

jaj szánalmas szív nélküli lények.

  *

Hej de jó néha öntudatlan részegnek lenni,

hogy nem fájjon ne űzzön ez a semmi,ez a semmi.

Üszkösek lettek az angyalok a szépek az angyali remények.

Istent mentő részegségek.