Korponai István-Zsidók

 

 

Vérszomjas ember állat üvölt

Több száz éve már e földön

Korcs eszméikkel tiporják

A jó élet hajtását.

  *

Én emlékszem még,milyen

A szelíd hajnal fénye

Álom ült a remény mellé

S virágzott a pillanat békéje.

  *

De kiben oltást kapott az

Ölni vágyás részegsége nem

Gyötrődik, szíve helyén stigma, a

Gyilkolás tündére.

  *

Lililth kacag, takarhatod a

Megalvadt, mozdulatlan, vértócsák fészkét

A semmi nő a mindegy helyén, s mutáns

Kék virágra hajlik a kétségbeesés.

  *

A jóság s akarat túl korán

Térdre hull,várjatok,mert a jók ott bújnak

Az ismeretlen kilencedik tér mélyén.