Végső napok. Végső őszi napok.
Kásás érré fakul a levelekben a holtak arca
gyertya fehér csillagok robbannak szét
szerelmes szavakra,és félbe maradt egy ölelés.
Egy vörös nő zokog a kertek alatt,őrjöngve fiát siratja,
fájdalomtól torz tekintete fáklyaként égeti hitét.
Sóhaj és csend hull darabokra s még egyszer
lüktetni kezd a remény vánkosa,majd lassan,nagyon lassan
elbomló molekulái, tőrbe csalják az öröknek hitt időt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése