Korponai István-Eltévedt Orfeusz

 

 

 

Óvjuk szívünkben a szerelmet
ameddig lábunk teljesen
össze nem rogy,mint rothadt
megfagyott élettelen kukorica szár.
*
Fájdalom,remény,kéj,
hangjai összesimulnak
a szerteszét csapongó széllel.
*
Boldogságra nincs esélyed!
Végzet és sors írja életed,
még ha lelked kék tükör
tisztaságú is,mint a nyugodt tó.
*
Magas és mély karcolatú
barázdák szíveden,tengerről
álmodtak.Tengerről álmodtak.
*
Hallgassuk,hogy a földgolyón
milyen erőtlen az igazság.
Élet,gyötrődés a neved. 
*
Megtisztulásul,én
egy hideg hegynek
adtam a szívem.
*
Hideg,hósipkás hegynek
a csöndnek,csillagszemeknek,
hajóst segítő üstökösnek.
*
Kimondhatatlanul keserű
már minden mozdulat.De
*
Véssük szívünkbe a
szerelemet,bár tudnod kell.
Bárki is vagy,boldogságra
itt a földön sosem volt esélyed!